A falu a korai újkorban
A 16. században az ide költöző jobbágyoknak a Báthoriak nagy kedvezményeket adtak. Ecsed mezőváros lett.
A 18. század elejétől, a vár lerombolása utáni időktől a település helyzete mind nehezebbé vált, korábbi mezővárosi kiváltságait elvesztette. Különösen új földesurával, a gróf Károlyiakkal volt állandó viszályban, 1746-ban ugyanis az ecsedi uradalmat ők szerezték meg. Gróf Károlyi Antal 1776-ban Mária Teréziától is megerősítést nyert rá.
Az 1776. augusztus 12-én kelt rendelkezés alapján a II. Rákóczi Ferenctől kapott minden korábbi kiváltságolás visszavonásra került.
„hogy mivel Ecsed vára elpusztult és a várszolgálatok megszűntek, tehát kötelességet nem teljesítenek: az addigi jogaik is elenyésztek, és mivel saját vallomásuk szerint Ecsed határában némi csekély rétecskén kívül semmi földjük nincsen, házas zselléreknek nyilváníttatnak és úrbéres zsellér szolgálatot teljesíteni köteleztetnek, vagyis házhelyenként 1 forint füstpénzt fizetni és 18 gyalognapot földesuruknak, gróf Károlyi Antalnak szolgálni tartoznak, annyival inkább, mert a földesurassággal szerződni nem akartak.”
Az ecsediek nem fogadhatták el ezt az ítéletet, s fellebbeztek. Ezzel a fellebbezéssel indult el Ecsed életében az a híressé, sőt inkább hírhedtté vált úrbéri per, mely száz éven át tartott. Ecsed zsellérsorba süllyesztett lakosai régi kiváltságaik visszaszerzéséért indítottak pert, 1744-től. (Éble Gábor: Az ecsedi 100 éves úrbéri per. Bp. 1912)
A hosszú pereskedést 1876. május 21-én egyezség zárta gróf Károlyi György és Nagyecsed között. A cigányok Ecseden a 18. század végén jelentek meg a láp szélén. Valószínűleg vályogvetők voltak, de voltak zenészek is köztük. Mindkét foglalkozásra szükség volt a környéken. Rákóczi táborában főleg a zenészek játszottak fontos szerepet.
19. század
Ecsed fejlődésének megindulását az Ecsedi-láp 1898-ban való lecsapolása segítette elő. Az ecsedi vár lerombolásával, az ellenséges támadások megszűntével a láp elvesztette addigi védelmi, életfenntartási jelentőségét. A régi lápi foglalkozásokat űzők (pákászok, csikászok, halászok, nádvágók) megélhetését még csak-csak biztosította, de a környék lápos területen fekvő nagy uradalmai sok hasznát nem látták a lápvilágnak, ezért a birtokosok tervbe vették lecsapolását.
Az Ecsedi-láp lecsapolása
A lápot tápláló vizek levezetése a szabályozott Krasznával a Tiszába.A láp lecsapolása céljából 1894-ben Társulatot hoztak létre gróf Károlyi Tibor vezetésével. Az elkészült tervek három fő irányelvet követtek:
- A belvizek megfelelő csatornahálózattal való elvezetése a Szamosba, illetve a Krasznába
- A Kraszna jobb- és a Szamos balpartján árvízvédelmi töltések építése.
A nagyszabású munkálatokhoz a Krasznának Nagymajténytól Vásárosnaményig 66,45 km hosszúságú új medret ástak.
Nagyecsed a 20. században
A lecsapolás utáni időkben még mindig sok probléma adódott a belvizekkel, mivel ezek a zsilipeken keresztül - csupán gravitációval - nem juthattak át a folyókba, ezért az 1914-ben eltervezett szivattyútelepet Péchy László igazgató főmérnök javaslatára a gépészeti berendezéssel együtt úgy építették meg, hogy az így előállított elektromos áram a mezőgazdaság céljaira is felhasználható legyen.
A lecsapolás után a megnövekedett termőföldek lehetővé tették a mezőgazdaság fejlődését. Ezzel egyidőben megindult a település fejlődése is. A trianoni békeszerződés (1920. június 4.) után az addig központi szerepet játszott Ecsedből határközség lett.
A szivattyútelep 1926-27-ben épült át villany- és szivattyúteleppé, mely Ungvár, Munkács, Beregszász, Mátészalka, Nyírbátor környezetébe levő községeket, mintegy 30 000 embert látott el villamosenergiával. Épületeit Lenarduzzi János olasz származású építkezési vállalkozó készítette el. Ez újabb lökést adott a település előbbre jutásának.
Az 1945-ös földreform nyomán megindult a mezőgazdaság fejlődése is, kis- és középbirtokosság alakult ki, a folyamatot azonban az államosítás rövid időre megtörte.
Jelentősebb mértékű előrelépés 1956-után indult meg a településen, ekkor érte el legmagasabb lélekszámát is. Felépült a község második református temploma is, mozi, áruház épült, bővült az általános iskola is. 1965-ben Nagyecsed gimnáziumot kapott. Ekkor épült fel a művelődési ház, amiben a település könyvtára is helyet kapott.
1960-ban a településen is megindul a mezőgazdaság kollektivizálása. 1981-82-ben megépült a község vízműve, ami lehetővé tette kb. 800 lakás vezetékes ivóvízhálózatra kapcsolását. Az ezt követő időszakban a lakosság főleg a mezőgazdaságból élt, s egyetlen munkáltatója a helyi tsz volt.
1990-ben a helyi önkormányzat a település további fejlesztését és lakosságmegtartó erejének fokozását tűzte ki céljául. Infrastrukturális beruházásokat hajtottak végre: kiépült a gáz-, és telefon-, fejlesztették az úthálózatot, az intézmények színvonalát, a kereskedelmi ellátást. 1994-ben adta be először a település a pályázatát, azonban csak a második nekifutásra sikerült megkapnia a városi rangot.
Ezzel hatalmas lehetőséget kapott a további fejlődésre, amit igyekszik is kihasználni. Itt működik az Ecsedi Báthory István Református Gimnázium és Kollégium. Sportéletének fellendítése, tömegsportmozgalma kiterjesztése céljából tervbe vette sportcsarnok és uszoda megépítését is. A település mindent megtesz azért, hogy minél több munkahelyet teremtsen.
Forrás: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából